Anyuka otthagyta a kislányát a vietnami veterán bébiszitterrel, és soha nem tér vissza


0
Hirdetés

Teljesen összetört egy fiatal lány, miután megtudta, hogy örökbe fogadták. Szerette örökbefogadó apját, azonban nagy űrt hagyott a lány szívébe a tudat, hogy anyja elhagyta hároméves korában. 

A világ tele van jószívű emberekkel, amit, ez a történet is bizonyít.

Az örökbefogadottak küzdelme azonban valós, és gyakran figyelmen kívül hagyják. Az ohiói Clevelandből származó Nicole Koharik hasonló történetet osztott meg a veszteségről, az elhagyatottságról, a reményről és a szeretetről.

1970-es években egy anyuka a bébiszitterrel hagyta lányát, aki egy tengerészgyalogos volt, és most tért vissza egy vietnámi háborúból. Az anyuka miután elment, többé nem tért vissza.

ELHAGYOTT GYERMEKKÉNT

Az örökbefogadó apuka nagyon fiatalon elmesélte a lánynak, hogy biológiai anyja otthagyta, hogy vigyázzon rá, majd nem tért többé vissza.

Hirdetés

1978 júniusában örökbe fogadta a lányt, hogy egy stabil otthont teremtsen neki. Az egyedülálló férfi biztosítani akarta a lány számára a megfelelő oktatást, és szeretetet.

A lány apjával jó kapcsolatot ápolt, aki vállalati állását otthagyta, és pap lett. Koharik életében keletkezett űrt amit édesanyja okozott, még az apja szeretete sem tudta betölteni.

A KÍNZÓ KÉRDÉSEK

Felnőtt korában sokszor magát hibáztatta, amiért édesanyja elhagyta őt. A lányt nagyon zavarta amikor a családi összejöveteleken senkire nem hasonlított a családból, és a neki szánt kérdésekre sem tudott válaszolni.

Örökbefogadó szüleinek megköszönte a folyamatos szeretetüket és támogatásukat, és “földi angyaloknak” nevezte őket.

Hirdetés

Sok kérdés foglalkoztatta és kereste a választ, azonban édesapjával sosem osztotta meg érzéseit, mert attól félt, hogy ő is elhagyja őt, mint édesanyja tette.

MEGTALÁLJA ÖNMAGÁT

A lány nem tudott hinni önmagában, nem volt önbizalma ezért sokat küzdött fiatalon az iskolában. A befogadó családjának a szeretete sem volt elég, hogy ezt a mély fájdalmat megszüntesse, amit édesanyja okozott.

A főiskolán egy professzor segített neki karriert építeni, úgy érezte, hogy a szerencsére talált. Koharik megtalálta a helyét a marketingben. Később önkéntesként dolgozott egy örökbefogadást támogató nonprofit szervezetnél.

A munkája folyamán elkezdte máshogy értelmezni az örökbefogadást, mint “egy összetett, élethosszig tartó és generációk közötti utazást, amely folyamatos hatással van mindazokra, akiknek az életét érinti”. Miután kapcsolatba került más örökbefogadottakkal is, az ő történetüket is megismerte.

ANYÁVÁ VÁLNI

Koharik később rájött, hogy nincs egyedül és elkezdett hinni önmagában. 2000. március 8-án megszületett kisfia, Brayden. Ekkor szíve megtelt szeretettel és büszkeséggel, és gyermeke iránti szeretetével.

LoveWhatMatters-nek a következőképpen nyilatkozott:

“Nem szeretném megismételni a történelmet. Elköteleztem magam, hogy fantasztikus anyja leszek a fiamnak, soha nem akartam, hogy kételkedjen az iránta érzett szeretetemben”.

A karrierje azonban még felfelé ívelt, mert 2003-ban elvégezte a kommunikációs menedzsment mesterképzést. 2018 júniusban az édesanyára szorongás tört rá, amikor a fia elhagyta otthonát, hogy az amerikai haditengerészetnél szolgáljon.

ÚJRA MEGTALÁLNI A SZERELMET

Az anyuka a következő szavakkal fejezte ki magát: “Nem voltam rá felkészülve. Pár hónappal később, a vőlegénye családjának és barátaimnak a támogatásával felépültem, és újra önmagam voltam”.”

2021. március 13-án Koharik feleségül ment vőlegényéhez, Bradhez. A szertartást az örökbefogadó édesapja végezte. Több sikertelen párkapcsolat után, megtalálta azt a személyt, aki szereti és akivel boldogan letudja élni az életét.

Az anyuka később rendelt egy DNS készletet, amivel sok rokonát megtalálta világszerte. A szeretet és a család erejével Koharik érzelmileg szinte teljesen felépült amiket gyermekkorában okozott a biológiai édesanyja.

A LEGJOBB ÖRÖKBEFOGADÓ SZÜLŐK

Koharik-hoz hasonlóan akadt egy másik történet is. Asunción-ból származó férfit szintén elhagyta a vér szerinti édesanyja. 1977. január 6-án Edith Decoud az otthona előtt egy takaróba csavart háromnapos újszülöttet talált.

A nő aki megtalálta az újszülöttet házas volt és volt egy fia is. Azonban gondolkodás nélkül befogadta a kisbabát az otthonába. Ezután a nő “David Decoud”-nak nevezte el az újszülöttet és minden év január 3-án megünnepelték a születésnapját.

David végül testvéreivel és szüleivel szerető otthonban nőtt fel. 17 évesen befogadó édesanyja, elmondta, hogy a korházban talált rá, de a teljes igazságot csak 24 évesen tudta meg egy családi grillezésen.

ANGYALOK A FÖLDÖN

David nem haragudott, befogadó szüleire, amiért nem mondták el az igazságot, mert szeretetet és tiszteletet érzett szülei iránt, amiért befogadták őt.

A szüleitől mindent megkapott, a szükséges önbizalmat is. Amikor fiatal volt, az iskolában folyamatosan csúfolták, mivel más volt a bőrszíne mint a szüleié.

Később David sikeres hangmérnök lett. Megfogadta, hogy édesapja halála után gondoskodik édesanyjáról. Megköszönte örökbefogadó szüleinek a folyamatos szerették és támogatták őt, és úgy nevezte őket, hogy “földi angyalok”.

ELHAGYATOTT ÉS VÉDTELEN

Azonban a világon nemcsak Koharik és David voltak azok a gyerekek akiket vér szerinti szüleik elhagytak, és később szerető családra leltek. A néhány napos Milo babát is 2019-ben Talethia és Harold Edwards hazának küszöbén hagyták.

Ekkor már a házaspárnak hét gyermeke volt, akik 4 és 14 év közöttiek, azonban szerettek volna még egy gyermeket. Miló-t egy hajléktalan nő bízta Talethiára, aki függőséggel küzdött.

Talethia egy fényképet készített Milo-ról, amit meg is osztott a Facebook-on, hogy adományokat kérjen. A közösség támogatta őt, és rengeteg dolog érkezett a baba számára és utalások is. Meglepetést okozott számára, amikor a nő ismét Milóval tért vissza az ajtajához.

 

A KÖZÖSSÉGI BABA

A nő egy cetlit adott Talethiának, amelyen a következő kézzel írt üzenet állt: “Fiamat Edwards úr és Edwardsné gondjaira bízom”. Talethia számára akkor vált világossá, hogy Milo az utolsó gyermek, akit mindig is szeretett volna a családjukba.

Talethia a Bond Szomszédsági Egyesület elnöke volt, és általános iskolai diákokat mentorált. Férje a georgiai Cairo High Schoolban tanított környezettudományt, és az oktatásirányításból doktorált.

Edwards házaspár biztonságos és szeretetteljes környezetet biztosított Miló számára. Koharik, David és Milo szívszorító története arra tanít bennünket, hogy a szeretet még a legmélyebb sebeket is képes begyógyítani.

via

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal is.

0
admin