A fogorvos arról mesél milyen érzés, hogy egy Down-szindrómás apa nevelte fel – “Büszke vagyok az apámra”


0
Hirdetés

Az internet tele van rémtörténetekkel és olyan dolgokkal, amelyeket inkább nem is szeretnénk látni – különösen az elmúlt hónapokban. De néha-néha felbukkannak olyan történetek is, amelyek inspirálnak és reményt adnak.

Sader Issa, aki fogorvosnak tanult Szíriában, elmesélte, hogyan nőtt fel édesapjával, aki Down-szindrómás. Szavai ezreket inspirálnak a közösségi médiában.

Sadert édesapja, Jad, születése napjától kezdve szeretettel és gondoskodással árasztotta el, és mindent megtett azért, hogy a fiú gyermekkora olyan legyen, mint bármelyik másik gyermeké.

Fiatalabb korában Jad egy búza malomban vállalt munkát, és elkezdett spórolni, hogy a fia főiskolára járhasson.

Hirdetés

Jad mindent megtett, hogy fiának a legjobb lehetőségeket biztosítsa az életben, és arra ösztönözte Sadert, hogy tanuljon és orvos legyen.

Emellett Jad a közösségének egyik oszlopos tagja. Bár fia, Sader elismeri, hogy a Down-szindrómával való élet nehézségekkel jár, apja nem hagyta, hogy ez elriassza.

Sader a Szíriai Társadalmi Fejlesztési Társaságnak elmondta, hogy nem szégyelli az apját. Ellenkezőleg.

“Büszke vagyok az apámra. Egész életemben ő volt a támaszom, amikor szükségem volt rá” – mondta.

Sader elmondta, hogy Jad hihetetlenül büszke arra, hogy a fia orvos lesz.

Hirdetés

“Látható, ahogy a szemei megteltek örömmel és büszkeséggel, mintha azt mondaná, “igen, Down-szindrómás vagyok, de én neveltem fel ezt az embert, és mindent megtettem, ami tőlem telt, hogy orvos lehessen, és másokon segíthessen” – mondta.

Mindenki számára világos, hogy Jad úgy szereti Sadert, mint bármelyik apa a fiát. Ma Sader fogorvosként dolgozik – ez egy nagyon elismert és jól fizetett szakma Szíriában.

“Azt hiszem, sokkal kevésbé izgatna maga az élet, és sokkal kevésbé lennék szenvedélyes az iránt, amit csinálok, ha nem Ő lenne az édesapám” – írta Sader egy édesapjával készült közös fotó képaláírásaként.

Valójában ritka, hogy Down-szindrómás férfiaknak gyerekük szülessen, de vannak kivételes esetek.

“A Down-szindrómás emberek jobban hasonlítanak a “normális” emberekre, mint amennyire különböznek tőlük” – mondták. “Igaz, hogy fiatal korukban tovább tart, mire elérik a “mérföldköveket”, de elérik azokat! Érzéseik és érzelmeik vannak, és azt szeretnék, hogy tisztelettel bánjanak velük.”

Jad és fia, Sader minden elismerést megérdemelnek. Az apa-fiú kötelékük éppoly inspiráló, mint amilyen gyönyörű!

A Down-szindrómás emberek ugyanolyan emberek, mint mi, ők is képesek szeretni és törődni, félni.

Kérünk, oszd meg ezt a cikket, ha te is meghatónak találtad Sader történetét.

via: newsner.com

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal is.

0
admin